Hidd el nekem

Igaz Történet
 

Boldogan élt együtt egy fiú s egy lány,de mára minden megváltozott már.Két hete a fiú olyan,mintha kicsérelték volna.Nem törödik a lánnyal,minden fontosabb neki,a haverok,a hobby.A lány nagyon fél,fél hogy elveszti a szerelmét.Annyit küzdött érte,és eddig minden olyan volt mint a mesében,nem érti mi változott meg.Ezerszer bizonyittota hogy mindennél fontosabb neki, de ugy látszik hiába.Eddig biztosan érezte hogy szereti a fiú,de most kételyek vannak benne.A fiú legnagyobb félelme hogy megesik vele az,ami elötte,hogy belezúg a lányba és aztán becsapják,de tudja jol hogy a lány nem olyan.Ö mindennél jobban szereti a fiút,bármit megtenne érte,bárki bármit kérne.Neki ő jelenti az életet.Hiába minden a fiú nem változik,és a lány képtelen azt mondani:"Ennyi volt,vége!"Egyik este a lány meglátogatta a fiú szüleit,elmondott nekik mindent!A fiú édesanyja marasztalni akarta a lányt,de tudta mindhiába már.Átadta a lány a levelet neki,és megkérte adja oda a szerelmének.Majd útnak indult a távoli messzeségbe,csak ment elöre és nem nézett hátra soha.Szakadt az eső,könnyei patakokban folytak,de tudta ha eléri a célt,minden szenvedése véget ér.Közben a fiú hazatért,édesanyja zokogott.Megkérdezte töle:
"Édesanyám,miért sirsz?"
Az asszony nem válaszolt,csak átadta a levelet.....
A fiú akkor már tudta,a szíve legmélyén érezte......
Keze remegett,szíve összeszorult,majd kinyitotta a levelet,s olvasni kezdte:
"Drága Egyetlenem!
Tudnod kell hogy mindennél jobban szeretlek,
bármi is történjen velem,soha nem feledlek.
Kérlek ne haragudj azért mert az életet jelentetted nekem,
kérlek bocsásd meg nekem,hogy most elhagylak tégedet.
Probáltam takarni,azt ami fájt,
elviselni azt,hogy nem törödsz velem igazán.
Hiába mondtad hogy szeretsz,
már nem tudtam hinni neked,
nem tudtam elhinni egyetlen szavadat sem.
Tűrtem és vártam,
sok-sok éjszakán át könnyektöl ázva feküdtem párnámra.
Sokszor mondtam neked,
ez igy tovább nem mehet,
de te azt mondtad:"Kérlek értsd meg,ez fontos nekem!"
Mikor azt mondtad a hobbyd fontosabb mint én,
akkor törted darabokra a szívem.
Te nem tudtad mit éreztem akkor,
hogy mennyire fájt minden mondatod....
miközben olvasod a levelem,
én már messze járok töled,
valahol messze-távol,
ahol majd eléget a gyönyörű mámor.
Az életet jelentetted nekem,
de nem hittél nekem,
igy már talán megérted,
te voltál a legféltettebb kincsem.
Ne feledd soha:
Örökké szeretlek,
a halálon túl sem feledlek."
A fiú elejtette a levelet, s rohanni kezdett.A tóparti szakadéknál meglátta a lányt,de már késő volt,a lány a mélybe vetette magát.
A fiú üvöltött és térdre roskadt..........Csak most jött rá,mit vesztett el valójában.Tudta hogy mindent elrontott,hogy elvesztette a legfontosabb dolgot.Pár hónap elteltével,a fiú ellátogat a temetöbe,a lány sírja elött letérdel....A sirra csupán ennyi volt irva:
"Itt nyugszik Ő,
ki csupán annyit kért,
hogy fogd a két kezét,
s mutasd meg neki,hogy igazán szereted!"
A fiú azóta boldogtalan,egyedül járja az utat.Nem kell neki már senki,mert azt az egyet,nem adhatja soha vissza neki senki!!!